| Költők versei: | Az egyik kedvenc versem:
Rainer Maria Rilke:
A párduc
(A párizsi állatkertben)
Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Úgy érzi, mitha rács ezernyi lenne,
s ezer rács mögött nem lenne világ.
Puha lépte acéllá tömörűl,
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájult, nagy akarat áll.
Csak néha rebben halkan a pupillán
a puha függöny. - Rajta egy kép befut,
a tagok csöndjén átüt, mint a villám
s meghal, mihelyt a szívbe jut.
|
|
|