Töredékek a lét emberi értelméből Bevezető: Remény és félelem Ha gyenge vagy kihasítani a sorsból hited vágyát, Ha a remény csak fájdalom, Nem emészthet el a félelem. Nincs remény, nincs fájdalom. A világ öröm és remény, félelem és fájdalom. És korlát, hit és elveszett út. Nem tudok mást tenni, születésem ennek szánt? Ha nincs számodra Öröm és remény, az igaz út csak egyetlen lehet, ami elkerüli a félelmet, a fájdalmat és a halált. Az idő előtti halált. Senki vagy, semmi célod sincs. Vagy, csak mert vagy, és mert vagy, magad kell hogy maradj. Nem remélhetsz, tudod - és a gyűlölet nem emészt el. Vagy, létezel, és jó maradsz. Még ha senkit sem érdekel. Néha fáj és rossz vagy, de le győzöd. Élsz, és jó vagy, mert az akarsz lenni. Más célod nem lehet. Átvezetés (A keresztény Istenszemlélethez a Teremtő egy másik látott oldala) Ha csak jó lenne, akkor nem kellene rosszat találnunk az igazságban, a leplek mögött. Ha csak jó lenne, nem kellene az anyag amitől jóságom függ, És nem szenvednék a jóságának hiányától Vagy annak jóság hiányától. Nem lennék annak rabjává. emberi következtetés: A jónak és a rossznak az emberi észből és szabadságból kell erednie. Minden itt nem lehet jó, mert az emberek jóságának és szabadságának sokszor szab gátat önmagunk - maga a szabadág, a döntés. Döntéseink vágyaink leküzdhetetlenül ütköznek, és szülnek rosszat. A szabadság ára a boldogság? Az emberi ész nem elég tág és hatalmas hogy tudjuk a jó döntést, vagyhogy megtaláljuk a döntés jó helyét - ha van ilyen. kell lennie. Talán ezért vagyunk. Ha a jó Döntést nem is találhatjuk meg, közben megtanulhatunk dönteni, mi a jó és a rossz, szabadnak, önmagunknak lenni. Azt hogy az ember nem állattól származott le állítani milliárdnyi milliárd éves anyaglelet ellenére, olyan mint azt tagadni hogy szüleink sokszor állatias ösztönből nemzetek minket, és hogy mi számtalanszor nemzetünk ugyanígy évezredek óta. Az emberben az állatot tagadni maga az ember tagadása. Mert az ember Isten-állat. Ha Ádám és Éva tündér meséje szó szerint lenne igaz, Isten előzmény nélkül teremtett embert, a semmiből. Azt kellene mondanunk, hogy Isten szándékosan teremtette félállattá az embert, ami így változtathatlan lenne. Holott agyagból teremtett Világegyetemet, önműködő formálódásra. A jó és a rossz küzdelme teremti a változást. Ettől tanulunk, lépünk előre vagy hullunk alá. Ha az ember nem állatból lett félIsten-állat, akkor sose lehet igaz ember, e világ anyagán. Isten anyagi világot teremtett. A saját céljából. Ha nem anyagi világot teremtett volna akkor ez a világ nem lenne szabályok hálója. nem lenne korlátok lánca, és nem lenne lehetőségek és próbák tere. Hogy a láncokat átfűzhessük. Nem kellene hogy legyen külön jó és rossz fájdalom és öröm, állati és isteni, em-ber. Köszönjétek Istennek a világ teremtését, de itt a szeretetét nem köszönhetitek jobban mint könyörtelenségét. Ha minket Ő nem így teremtett volna, mi nem teremtettük volna ilyenre a világunkat, ha nem ilyenre teremtettük volna nem lenne mi rossz és nem lenne hol jók lehetünk, ahol a jó értékes, valami máshoz képest. Ha itt nem lenne jó és rossz, Ha itt nem lenne kezdet és vég nem lenne változás? Ha nem lenne jó és rossz, nem lenne keveréke, nem lennék én, csak Isten. Létre hozok-e valamit újat ezen a világon? Halálom után ha folytatódik létem, vagy előröl kezdődik – de minek, vagy tökéletes leszek egy tökéletes világban. De minek egy tökéletes világ ha ott minden csak egy valami: Cserép. kemény mint köszörűkő, színtiszta mint az anyagtalan semmi. Csak egy valami van ami tökéletes: Isten. Fájdalom nélkül tér vissza létem Isten egészébe? Hogy aztán újra variálódjon és szülessen Egy más újabb lénybe? senki sem vagy csak Isten VanKi, te csak egy sem vagy és egy ki. em-ber. Hiány és tettvágy, szomorúság és szeretet. Mi más keverhetné bele az emberbe a rosszat Istenen kívül? Isten kiengedte az anyagot és a szabályokat, a többi csak véletlen és emberi értelem. De minek ha mindig ugyanaz az eredmény? Bizonyára tévedés - hisz ha felesleges lenne nem léteznénk. Csak az ember teremt feleslegeset, cél nélkülit és rossz célút. Miről gondolkozok én? Minden kérdés végén az ember zsákutcába kerül Isten isteni Tervében. a gondolat csak magáért van, a vallás csak magáért van, Isten értelmét senki sem fejtheti meg, önmagáért van az ember – az ember szerint. |